Elvis egy drog

Már indultam volna egy kedves kollégámhoz, aki felajánlotta, h majd ad egy tízest jövő hétig,

amikor—nem, nem csöngettek, hanem épp kiléptem volna az ajtón, amikor szembe találtam magam Orbán Viktorral, aki meg épp belépett volna. Oly rég nem járt már nálam (és akkor is másnapos voltam, szóval lehet, h csak képzeltem), h kicsit reménykedtem, h valóban csak képzeltem Orbán Viktort úgy általában, igazából nincs is. Ez egy kicsit jobb lenne, mint ez a mostani érzés, h nem csak, h Orbán Viktor van (úgy általában), hanem h konkrétan itt van, már megint.

— Á, á, kedves barátom… — kezdte, de mielőtt folytathatta volna, kétségbeesetten megpróbálkoztam azzal a stratégiával, ami a ‘kedvesfiatalember’, ‘álgyamegaistenfiatalember’, és a ‘cácigitaggyámána’ kezdetű monológokkal szemben már tök jól szokott működni:

— Nem — vágtam rá határozottan, de sajnos rá kellett jönnöm, h ennek a stratégiának szerves része, h ilyenkor megszakítás nélkül továbbmegyek, most viszont Orbán Viktortól még a lakásból sem tudtam kilépni. Hát, akkor ez nem, legalább megpróbáltam. Orbán VIktor nyilván látta rajtam mindezt, mert arcán közben gúnyos mosoly tűnt fel. Ez nem könnyített meg semmit. — Na jó, mit akar? — kérdeztem, miután néhány másodpercig farkasszemet néztünk: ő a néhány százezres, visszafogott öltönyében, lila nyakkendőjével, én meg a lyukas farmeremben, lyukas cipőmben, turkálóból évekkel ezelőtt beszerzett pulcsimban. De legalább meg vagyok borotválkozva. A 100 Ft-os eldobható borotvával.

— Nyilván észrevette, h egy ideje nem volt időnk így személyesen az emberekkel, ahogy azt újabban kitaláltuk — mondta, de előbb félreérthetetlenül jelezte, h be akar jönni; egyszerűbbnek találtam beengedni, de kávét azt nem ajánlottam fel neki. Ez nem zavarta, csinált magának. — Nagyon el voltunk foglalva. Tudja, iskolák szétbaszása, trafikok kiosztása a Jani meg az Anti haverjainak, még a gyereknek is adni kellett vmi díjat jutalmul, h megírta azt a szakdolgozatot… ilyesmi. Kampányt kellett írni, h ‘Magyarország jobban teljesít’, jó mi? hülyére röhögtük magunkat, amíg kitaláltuk, higgye csak el. Persze, maga kidobta olvasatlanul, mi, hát ennyire tartja maga, amit a maga pénzéből csinálunk, ebből is látszik. Az ilyenek miatt tart itt ez az ország, mint maga. Vagyis… — itt láthatólag egy kicsit összezavarodott, ezúttal pedig én figyeltem kicsit kaján mosollyal. — Vagyis az ilyenek ellenére is itt tart ez az ország, mmint h jobban teljesít! Ezt akartam mondani.

— Én olyan kra reméltem, h pont ezeket mondták el abban a kis szarban, amit kidobtam — jegyeztem meg. — Még egyszer megkérdezem: mit akar?

— Na, hát az van, kedves barátom, h rájöttünk mi, teljesen elhanyagoltuk a zembereket. Látja, magánál se voltam már mióta. Olyanok leszünk, mint a rohattkomenisták, ha nem ismerjük az embereket, a vágyaikat, a bajaikat, az örömeiket… Szóval most azért jöttem, h mondja el nekem, minek örül! Mi okoz magának örömet? Kíváncsiak vagyunk rá. Gondoltam nemzeti konzultációra is, de ez így mégis személyesebb.

Egy pillanatra majdnem elérzékenyültem. A kib hangulatingadozások, jutott eszembe rögtön, nem csoda, h múlt hétvégén már azon gondolkodtam, h felíratok erre vmit vkivel. De úgy gondoltam, Orbán Viktornak talán egy kicsit azért rossz lesz, ha elmondom, minek örülök, már csak azért is, mert akkor látja, h még mindig nem sikerült elérnie, h ne örüljek semminek. Pedig nyilván ez a célja, ez már kétséget kizáróan bebizonyosodott.

— Annak szoktam örülni, amikor felkelek reggel, és megiszom a kávémat — kezdtem bele, ő meg megértő arccal bólogatott. — Meg este, amikor befejezem a melót és még olvasok fél órát. V mikor megnézem az Eszter képeit a Kanári-szigetekről, v az öcsémék képeit Isztambulból, v megtudom, h megszületett a kedvenc pszichiáterem kislánya. — Orbán Viktor egy kis jegyzetfüzetet vett elő meg tollat, és jegyzetelni kezdett. Ez vhogy lelkesített engem, és folytattam: — V h amikor a május végi konferencia szervezésével szopok épp, akkor annak, h az ismeretlen kollégák Dr. ****-nak szólitanak meg a leveleikben. V h még az is lehet, h adjunktus leszek szeptembertől — (Orbán Viktor itt beavatott arccal ingatta a fejét. Ezek szerint ennek mégse örüljek annyira.) — De annak meg pláne kra örülök, h itt lesz Zsófi hétvégén, és egy kedves kollégám ad egy tízest jövő hétig, h be tudjak vásárolni kaját, de nem is ez a lényeg, hanem h Zsófival beszélgetünk meg hülyéskedünk egész hétvégén, megmutatok neki egy csomó mindent, ami két hét alatt eszembe jutott, egy egész hétvégéig itt lesz vki, aki nem megy haza, mert itt van otthon. De ha hiszi, ha nem, még annak is örülök, h van 10 Pizza Kinges kuponom, szóval hatalmas ünnep lesz hétfőn, mert eszek egy kib ingyenpizzát! — Kezdtem belemelegedni, mint csütörtökön a középangol vallásos irodalomról tartott előadás huszadik perce felé, amikor előjött a Cloud of Unknowing; gondoltam, lezárom pergőn, érzelmekre hatóan, optimistán, tüzes tekintettel a jövő felé meredve, aztán kidobom a picsába és megyek a kedves kollégámtól elfogadni a tízest jövő hétig. — Sőt, tudja, minek örülök folyamatosan, már persze Zsófi mellett? Annak, h tavasz van! nincs hideg, nem esik a hó, sem az eső, nem esik semmi; meleg van, mindjárt vizsgaidőszak, nem iszom, és van munkám! — És színpadiasan az ajtóra mutattam, jelezve azt is, h na ott van meleg, kint, ott nem esik semmi, és ott fáradjon ki k gyorsan, köszönöm.

— Hát persze — felelte rövid szünet után. — Jó ezeket tudni, látja. Mert érti, azzal baszogatni embereket, h nem adunk nekik pénzt, sőt, elvesszük tőlük, hát ezt a komenisták is tudják, ennél nekünk többet kell felmutatni. Az, h magát nem nevezik ki adjunktusnak, akár Horn Gyula alatt is megtörténhetett volna, ő is pont olyan falusi ostobasággal állt a bölcsészekhez, mint mi. Na de látja, nekünk sikerült elérni, h már nem csak mi utáljuk magukat, hanem a lakosság nagy része is, és ezért senki nem fog egy szót se szólni, ha maguktól még több pénzt veszünk el. V csak simán pótjegyet vetetünk magukkal a gyorsvonatra is, ami ugye pótjegy, tehát az útiköltség-térítése nem fogja kifizetni. De, mint mondtam, ez csak pénz.

Előbb fergerjedt szittya vérem egy kicsit visszább fogott most; éreztem, h vmi rettenetes készül.

— Viszont látja, ezért fontos tudni, minek örül — folytatta. — Mert most már mondjuk tudom, h… — visszalapozott a jegyzetfüzetében, majd diadalmasan visszanézett rám —, h rá kell küldeni a NAV-ot egy kicsit arra a kínaira a csarnokban, ahol maga a kávét veszi 300-al olcsóbban, mint a boltban. A Jani már beadta, h a cigaretta legyen még drágább, és higgye el, akkor se lenne semmi, ha a Jani mondjuk a Tilosban azt találná mondani, h legszívesebben kiirtaná az összes dohányost. Vagy azt mondjuk tudta, h a Pizza King már csak a blokkokkal együtt fogadja el a kuponokat? Hm? Ez a víz- és hódügyi törvény egyik módosítójába volt berakva márciusban. Meg hát tudja, jövő héten meglehet az a módosító is, h csak az akadémiai doktorok használhassák a dr-t a nevük előtt, és ha meglesz, a Jani bemondja a Tilosban, h legszívesebben kiirtaná az összes akadémikust, különösen, akik az utcanevekkel baszakodnak, és akkor kész, vége.

— Menjen maga a picsába — közöltem vele, egyszerre metaforikusan és szó szerint is értve. Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam. Orbán Viktor mintha értett volna a szóból. Felállt, és mosolyogva rám nézett:

— Na és a tavasz, meg h meleg, meg nem esik semmi… ugyan már.

Azzal kiment. A hatás kedvéért bebasztam mögötte az ajtót. Elszívtam az utolsó előtti cigimet, h lehiggadjak. Tudjátok mit, akkor is örülni fogok, basszátok meg, akkor is örülni fogok a kib reggeli kávémnak, annak, h Zsófival végigdumálom a hétvégét, h csiripelnek a madarak és meleg van, és fák meg virágok meg minden. Akkor is. Kurvaanyátok. Ezzel megerősítve magamat léptem az ajtóhoz, h elmenjek és elfogadjam a kedves kollégától a tízest jövő hétig, aztán bevásároljak.

Kint zuhogott az eső.

N.G. vagyok, szegény. [kamaradráma]

[mormogó válaszok, ‘heló’, ‘jóestét’, ‘hmmm’]

Nem most vagyok itt először, de a legtöbbeteket nem ismerem; évekkel ezelőtt már volt szegénységi problémám, akkor ide küldtek, akkor sikerült, és évekig tiszta voltam. Aztán egyszer nem tudtam ellenállni a kísértésnek…

[mormogó válaszok, ‘jaj’, ‘hát persze’, ‘segítünk!’]

Tudom, tudom, teljesen igazatok van. De hadd mondjam el a történetet. Én egy egyetemen dolgozom…

[felkiáltások, ‘jézusom’, ‘ó, ember’, kezekbe temetett arcok]

Tudom, tudom, és köszönöm, h együttéreztek. Komolyan, sokat jelent ez nekem. Szóval hát nyilván ez az az állás, ami az ilyen embereknek különösen veszélyes. Csak egy kicsit nem figyelsz oda, csak egy kicsit engedsz a stressznek, és máris ott találod magad, h a munkaidőd után nem dolgoztál még külön gecisokat, h megéljél, és hopp, máris szegény vagy. Higgyétek el, legutóbb én mindent megtettem, alig fél év alatt teljesen abbahagytam a szegénységet.

[mormogó válaszok, ‘de jó’, ‘gratulálunk’, ‘fantasztikus’]

Köszönöm, tényleg, nagyon sokat jelent. Szóval ott álltam, tiszta voltam, büszke, megcsináltam a magam erejéből, nem vagyok szegény. És még mennyivel gyorsabban ment volna, ha nem iszom! De inni mondjuk ittam, asszem ez érthető.

[mormogó válaszok, ‘ugyan’, ‘nem szégyen az’, ‘ki nem’]

Pontosan. Oké, gondoltam, hát jó, iszom, de legalább szegény nem vagyok! Eltűnt a mellkasomról az a borzasztó, szégyenletes nyomás, amitől már felkelni is alig tudtam reggel, a tudat, h szegény vagyok. Aztán, biztos ismeritek, milyen ez, túlságosan magabiztos lettem. Elmentem egy szakmai konferenciára, külföldre. Az egyetemtől kaptam vmennyi pénzt rá, de nagyjából a háromnegyedét azért én fizettem. És ez csak a kezdet volt: ehhez megint a hitelkártyámat kellett használjam, és kezdődött minden elölről. Majdnem egy éve nem voltam szegény, nem használtam a hitelkártyámat! Egy kicsit szégyelltem magam, de úgy gondoltam, innen még felállok simán.

[mormogó válaszok, ‘hát persze’, ‘jaj’, ‘rohadt komenisták’]

Csakh hirtelen vagy egy évig nem volt pluszmunkám. És hát tudjátok, az egyetem nagyon veszélyes. Tényleg alig néhány hónap, és az ember alól kicsúszik a talaj, és full szegény lesz, bármennyire is szégyelli magát. A végén már nem is ittam! De most úgy érzem, elkezdődött vmi! Megint iszom, és pluszmunkám is van. Napról napra jobban érzem magam, minden este megnézem, mennyi pluszt csináltam a teljes állásom mellett, és bár kifizetni majd talán néhány hónap múlva fognak, már így is egyre kevésbé szégyellem magam, h szegény vagyok! Tudom, van, aki azt gondolja, ezt nem lehet ‘fokozatosan’ abbahagyni, egyszerre kell, hát nekem ez nem megy, muszáj vmennyire szegénynek lennem, de higgyétek el, haladok! úgy érzem, minden nap egy kicsivel kevésbé vagyok szegény, és most már látom, h nem hiányzik annyira, igenis lehet úgy élni, h nem vagyok szegény! Bízom benne, h a ti segítségetekkel is, meg a saját akaraterőmmel le tudom győzni ezt a gonosz függőséget. Sőt, talán én is tudok nektek segíteni. Elmondhatom pl., h inni nem szégyen, az ember akkor is ember, ha becsületesen iszik, csak az olyan aljas dolgok csapdájába ne essen, mint a szegénység! [elővesz egy laposüveget, meghúzza]

[mormogó válaszok, ‘úgy van’, ‘hát persze’, ‘egészség!’, mindenki üvegeket vesz elő és isznak]

Tallián Miklós elrablása s01e08: Your Man

Created by lucia and elvisegydrog

Még egyszer, utoljára a Bors Gasztrobár alagsorában látjuk a székhez szigszalagozott Tallián Miklóst és vele szemben a dühös lányokat. A kamera ismét végigmegy az előző részekből már megismert lányokon—majd feljebb emelkedik, és a hátuk mögött, az ajtóra közelít. Az ajtón épp Turnoff őrnagy lép be, kezében egy kondér gőzölgő borsccsal: közeli kopaszodó arcáról, amint magasba emeli a kondért a gyanútlan csajok feje fölött. Fade out.

A budapesti hipszterek közt akkora a sikere a Tallián Miklós elrablása c. sorozatnak, h péntekenként az ismert szórakozóhelyeken mindenki csak a heti részről beszél. Ha estig nem került ki, mindenki folyamatosan a tumblr-t frissítgeti a telefonján, jóformán inni is elfelejtenek. Tallián Miklós (Ben Affleck) tisztában is van ezzel, és abban bízva, hátha ennek segítségével könnyebben megtalálja a szeretetet, péntekenként sokszor maga is elmegy szórakozóhelyekre, hátha felismerik. Pont egy ilyen alkalommal látjuk most: péntek van, és az Instant közönsége (egy nm-re eső sapkák száma 5-10) szokatlan csendben bámulja a telefonját: még mindig nem jött ki az eheti Tallián Miklós. Tallián Miklós bejön és egyedül leül a pulthoz; megkérdezi a pultos lányt, mi ez a nagy csend. A pultos elmagyarázza, h ő is nagyon várja Tallián Miklós eheti kalandját, hihetetlen, milyen jópofa ember ez, na jó, hát biztos az igazi nem ennyire, de azért! Egy nadrágtartós fiú letámasztja a biciklijét a bejáratnál, és bekiált a többieknek: “kint van már a Tallián?” Tallián Miklós tétován felemeli a kezét, de senki rá se bagózik. Akkor veszi észre, h az Instantban többen Tallián Miklós elrablásás pólót viselnek: elején Ben Affleck arca, hátulján pedig az ő tarkója (egy facebookon fent lévő képéről); ez különösen rosszul esik neki. Egy jól láthatóan külföldi fiatal jön be, akit jól láthatóan jól ismernek már itt; leül a pulthoz Tallián Miklós mellé. “Man, I got so wasted last night” [felirat: “Ember, úgy eláztam tegnap”], kezdi mesélni tegnap esti kalandjait. Tallián Miklós idegesen próbál nem odafigyelni, de amikor a külföldi épp azt mondja, “and then she pulled a tallián on me, would you believe it” [felirat: “és akkor a lány megtalliánozott, hát el tudod ezt hinni?”], valamint eljátssza, amint vki italt loccsant az arcába és otthagyja, már nem bír magával. “Egyébként én vagyok…”, szól oda, mire a pultos lány és a külföldi is csodálkozva néznek rá. “Ben Affleck, mi?”, kérdezi a pultos. Tallián Miklósban megtörik vmi, és bólint: “Aha, Ben Affleck”, mire mindenki jót nevet. “És ha doktor lennék…?”, kérdezi kétségbeesetten Tallián Miklós, mire a pultos lány csak együttérzően csóválja a fejét, és elélök egy átlátszó italt. “Ez a legmenőbb most, a Nicktallian, vodka-tonik, jéggel, hogy ne hagyjon nyomot a ruhán, 1:1 arányban!” Tallián Miklós (Ben Affleck) sóhajt, és belekortyol a Nicktallianjába.

Ekkor csörren meg a telefonja: “Magántelefonszám?”, morogja maga elé, de azért felveszi. Egy ismeretlen hang érdeklődik, h Tallián Miklóssal beszél-e; Tallián Miklós kis habozás után azt feleli, “igen”, és rettentően örül, mikor az ismeretlen rögtön elhiszi. A másik közli vele, h azért nincs eheti rész, mert az írókat elrabolták, mert “ők nem értik, mi ez az egész”; Tallián Miklóst a Pótkulcs alagsorába invitálják, itt vannak az írók székekhez szigszalagozva: majd együtt kiszedik belőlük, mi ez az egész! Tallián Miklós felvillanyozódik: végre ő is megtudhatja, mi ez az egész! Rögtön el is indul. Kifelé menet egy másik, láthatóan külföldi lány perdül elé: “O my god, O my god, you are Oscar winner Ben Affleck!!” [felirat: “ó istenem, ó istenem, te az Oscar-díjas Ben Affleck vagy!!”] Tallián Miklósnak (Ben Affleck) olyan jó a kedve, h csak bólint, és megy tovább, de a lány követi. A Pótkulcsba menet a lány végig a nyomában lohol és képeket csinál a telefonjával.

Váltás: a Pótkulcs alagsorában vagyunk, három-négy vastag szemüveges, sapkás fiatal ül székeken egy zárt ajtó előtt, mintha vmit őriznének. A lépcsőn ekkor léptek hallatszanak: egy alacsony, köpcös, kopaszodó férfi jön könnyed lezserséggel. A fiatalok felállnak és vasrudakat vesznek fel a földről. “Visel sál, plusz 5 fok? te szeret férfiak, fiam?”, fordul egyikükhöz szlávos akcentussal a férfi, majd akkora pofont kever le neki, h az elejti a vasrudat. “Nadrágtartód áll merre!”, néz máris egy másikra, és azt is felpofozza. Innentől lassításban, sűrű váltásokkal, áttűnésekkel látjuk a harcot, ahogy Turnoff őrnagy (mert persze ő az) sorban felpofozza a hipsztereket, telefonjaikat a falhoz vágja, majd felkergeti őket a lépcsőn. Itt véget ér a lassítás, a csendben csak egy leejtett vasrúd guruló hangja hallatszik, Turnoff őrnagy pedig körülnéz és belép az ajtón, amit a hipszterek őriztek.

Újabb váltás: Tallián Miklós (Ben Affleck) és az őt Ben Afflecknek hívő lány belépnek ugyanebbe a helyiségbe, ahol azóta már a monoklis szemű, lecsúszott sapkájú, megszaggatott sálú fiatalok próbálják összeszedni magukat. Az ajtó, amin Turnoff őrnagyot láttuk bemenni, nyitva áll: egy üres szobát látunk rajta keresztül két üres székkel. “Tallián Miklós?”, néz fel az egyik fiú hitetlenkedve, mikor Tallián Miklós és a lány belépnek. Tallián Miklós bólint. “Komolyan Tallián Miklós? el sem hiszem!”: mindannyian jókedvre derülnek és szinte a nyakába ugranak. Kivéve a lányt: “But you said you were Oscar winner Ben Affleck!” [felirat: “de nekem azt mondtad, az Oscar-díjas Ben Affleck vagy!”], sipítja, majd Tallián Miklós tanácstalan arcát látva “Fuck you, jerk!” felkiáltással [felirat: “a franc essen beléd, anyaszomorító!”] pofon csapja és elrohan. “Figyelj, nem is hasonlítasz Ben Affleckre!”, próbálja az egyik fiú nyugtatni Tallián Miklóst. A megtépett hipszterek aztán elmesélik neki, hogy az írókat kiszabadította egy alacsony, köpcös, kopaszodó, szlávos akcentussal beszélő férfi; nagyon sajnálják, de így mégsem tudják kideríteni, mi ez az egész. Tallián Miklós láthatóan elszomorodik, szótlanul otthagyja őket és elindul haza.

Hazaérve először Turnoff őrnagy ajtaján csönget, kopog, majd dörömböl és kiabál, de semmilyen választ nem kap. Így lassú, szomorú zongorazenére felmegy saját lakásába, kinyitja az ajtót, felkapcsolja a villanyt; céltalanul végigjárja az összes helyiséget, majd végül leül számítógépe elé. Ahogy felvillan a képernyő, Tallián Miklós arca is hirtelen felvillanyozódik: mégis itt az új epizód! Tallián Miklós tétova, gyengéd mozdulattal a képernyő felé nyúl, majd elmosolyodik, és kikapcsolja a gépet. Megszólal az ‘I’m Your Man’. Fade out.

Tallián Miklós elrablása s01e07: Hungarian Lanterns

Created by lucia and elvisegydrog

Már unjuk is a pilot képét a Bors Gasztrobár alagsorából, de Tallián Miklós még mindig ott ül a székhez szigszalagozva, és (akárcsak a kamera) végignéz a vele szemben felsorakozott dühös lányokon. Ezúttal egy magas, göndör barna hajú, ízlésesen (és drágán) öltözött lányon áll meg a kamera, ráközelít hatalmas napszemüvegére, fade out.

Tallián Miklós számítógépén dolgozik, közben időnként körülnéz a híroldalakon, h történt-e bármi érdekes a világban. Egy ilyen alkalommal lát meg egy cikket a Mandineren ’Komenista-e a Libás Bajnai?’ címmel. A cikk izgalmas, okos érveket sejtető lead-je dacára pusztán annyiból áll, h “IGEN”; Tallián Miklós ezt kevésnek találja, és mielőtt munkájához visszatérne, bekommentel annyit, h “Bajnai legalább tud számolni”. Mikor fél órával később visszakattint, h megnézze a reakciót, meglepetten látja, h nagyjából ezer új komment érkezett, melyek nagy részében őt magát is “libásnak” vagy “komenistának” nevezik a kommentelők. Tallián Miklós megvonja a vállát és dolgozik tovább, és egyszer csak kap egy emailt ’S von D’ névről: ez is a kommentjére reagál, de az írója hozzáteszi, h inkább kiderítette Tallián Miklós címét, de nem fog ott hozzászólni, ahol “bárki hozzászólhat”.

‘S von D’, mint kiderül, egy lány, ráadásul igen arisztokratikus, nemesi származék, és egyáltalán nem ért egyet: “számolni a németek tudnak, pl. a papa”, írja. Tallián Miklós email-kliensének karakterkódolása miatt azonban ezt “pápá”-nak olvassa (kis áttűnéssel a pápát látjuk (Erdő Péter), aki elegáns vatikáni dolgozószobájában számol egy abakusszal), és azt válaszolja, h “bizony, egy német mindig jól össze tudja fogni a hit dolgait is” (a pápa misét celebrál a Szt. Péterben (Bazilika), majd kilép a sekrestyébe az ajtón). A kép változik: az ajtón kilépő pápa átalakul, és a sekrestyébe már egy alacsony, pocakos, hetyke bajuszú úr lép be, aki leül és felveszi az asztalról a Berliner Allgemeinét, majd megborzong egy kicsit. Voiceoverben a lány újabb üzenetét halljuk közben: “hát a papa is nagyon vallásos, bezzeg a Libás nem! fél is a papa, h esetleg visszajön 2014-ben, és majd rávernek mindent”. Tallián Miklós értetlenül néz a képernyőre: a kép megint változik, az alacsony, pocakos úr visszaalakul a pápává, aki a Gandolfo-kastélyban (Széchenyi-kastély) átfordítja a naptárat 2014. januárra, majd riadtan a gardróbba bújik. Tallián Miklós hangja: “ugyan miért akarnának akkor már ráverni bármit is?” A lány hangja folytatja azzal, h nem is olyan rég még az “olaszokkal” is meggyűlt a baja a papának (a gardróbból a pocakos úr lép ki, és vitatkozni kezd egy sztereotipikusan olasz, öltönyös férfival (Eros Ramazotti)): meg akarta csináltatni a vidéki kúriáját, de az az olasz “átverte” (olasz férfi és a pocakos úr dulakodnak, az olasz fejbe vágja egy jókora fadarabbal). Tallián Miklós ismét értetlenül néz; a földön fekvő pocakos úr felkel és visszaalakul a pápává, majd a kamera átmegy róla vissza a gardróbba, ahol olasz bíborosok sutyorognak fejüket összedugva. “A papa azóta nem is látja szívesen a taljánokat”, folytatja a lány (a kamera kimegy az ablakon, ahol a pocakos úr munkavédelmi sisakban elküldi a láthatóan olasz munkásokat (mindegyik Eros Ramazotti) az építkezésről; azok gesztikulálva, rengeteg “mamma mia!”-val távoznak), Tallián Miklós értetlenül néz (a kamera visszamegy az ablakon, ahol a pápa a folyosón sétál, a falon egy áthúzott szívet ábrázoló tábla; a kanyar mögül olasz beszédfoszlányok hallatszanak, mire a pápa gyorsan beugrik egy ajtón, az ajtó előtt elmegy két olasz bíboros).

Tallián Miklós szeme saját avatarjára téved a gmailben, mellette a ‘Tallián Miklós’ név. Rögtön halljuk is a lány hangját az újabb üzenetben: “amúgy ez neked csak felvett név, nem? látom ám az avatarod, Ben ;)” Tallián Miklós válaszol: “lehet, h furcsa a nevem, de nem én választottam”, csakh a gmail chatablak helyett véletlenül a keresőbe írja, mire az feldobja Federico Garcia Lorca ‘Másképpen’ c. versét (áttűnésben Garcia Lorca (Johnny Depp) ül a pápával egy medence mellett, és azt mondja épp: “de furcsa, h a nevem…”). A lány folytatja: a papa mindig azt mondta neki, “onnan tudod, h talján, h nem érted, mit beszél”—”de hát én értem, mit írsz!” Tallián Miklós találkozót javasol, és bár eltart egy ideig, mire az Ankertre rá tudja beszélni a lányt, aki igencsak húzza a száját, végül néhány nap múlva találkoznak is. Tallián Miklós gondosan nyakkendőt köt, a lány talpig rettenetesen drága ruhákban jelenik meg, és egy pillanatra sem veszi le a napszemüvegét. “Milyen pezsgőjük van?”, kérdezi a pultnál, majd elfintorodik, mikor a Veuve Clicquot említésére a pultos csak értetlenül bámul. Beszélgetésük érthetetlen, tompa morajlásként hallatszik, közben folyamatos áttűnések a pocakos úr és a pápa között. Végül a lány közli, h ő nem szeret ilyen helyekre járni, de ha akar, Tallián Miklós elmehet vele az operabálba, ahol szívesen bemutatja a papának is (a lány élőben ‘páhpá’-nak ejti ezt, Tallián Miklós értetlenül néz: a beúszó képben Tallián Miklós az operában beszélget a pápával).

Tallián Miklós vegyes érzelmekkel készülődik az operabálra, szmokingot kölcsönöz, gyakorolja a helyes pezsgőivást. Végül eljön a nagy este, mikor felöltözik, elmegy az operához, átverekszi magát a ’Libákat, ludakat!!’ transzparensekkel tüntető tömegen, és találkozik a lélegzetelállító nagyestélyiben sziporkázó lánnyal. “Nem cápagallér!”, néz rá elismerően a lány. “Elvégre nem vagyunk állatok,” feleli Tallián Miklós.  Az kellemes és kacér beszélgetés után felráncigálja a karzatra, és izgatottan bemutatja a papának: „Johann von Dobrogh”, mutatkozik be az alacsony, pocakos, hetyke bajuszú úr (Kevin Smith), aki láthatóan nehezen mozog és ül le. Az este jól alakul, Tallián Miklós próbálja elkerülni, h politikára terelődjön a szó, inkább zenéről-irodalomról szeretne beszélgetni: felhozza pl. Garcia Lorcát és Mozartot. “Az igazi zenét halálra ítélte ez a blues v mi”, legyint a papa. Számos pohár pezsgő után viszont ellenállhatatlanul a kinti tüntetőkről kezd beszélni, akik miatt a hátsó kapun kellett bejöjjön (limuzinja alig tudott befordulni a kis utcákba, panaszkodik): nagyon veszélyes ludakat követelni, mondja, mert nagyon könnyen ráverik az emberre később, nem is egyszer, és majd retteghet egész életében. Őt is hogy átverte az az olasz építész is a vidéki kúriája felújításánál, de erről nem szívesen beszél. Tallián Miklós kétségbeesetten néz körül más ismerősök után, akik ettől megmenthetnék: végül meg is látja egy régi kollégáját, int neki, az oda is megy hozzájuk. “Á, Tallián maestro!”, köszönti az, von Dobrogh pedig rögtön mozdulatlanná dermed. “Maga talján?”, kérdezi döbbenten. “Azt hittem, Ben Affleck!” “Nem, én Tallián Miklós vagyok…”, feleli kényelmetlenül Tallián Miklós (Ben Affleck). “De hiszen értem, mit beszél!” Tallián Miklós erre nem tud mit válaszolni, csak nézi, ahogy Johann von Dobrogh lassan elhátrál tőle. “Tudtam én a Garcia Lorcánál, h maga is ilyen ludas. V libás! V komenista! v hogy hívják ezeket!” Tallián Miklósnak nem jut más eszébe: “hát sok lúd disznót győz”, nyögi ki végül, mire von Dobrogh lánya kifakad: “szóval tényleg talján vagy! csak kihasználtál, h a papa közelébe juthass és másodszorra is ráverd a kúriát!”, kiáltja; szemében az elárultatás felett érzett perzselő haraggal Tallián Miklós arcába loccsantja a Dom Perignont. Megszólal a ’Take This Waltz’. Fade out.

Tallián Miklós elrablása s01e06: His Double

Created by lucia and elvisegydrog

A Bors Gasztrobár ismerős alagsorát látjuk a székhez szigszalagozott, rémült Tallián Miklóssal, akivel szemben felsorakoznak a dühös lányok. A kamera szokás szerint végigpásztáz rajtuk, és ezúttal két, egymás mellett álló lányon állapodik meg: az egyik hosszú, vörös hajú, alacsony, műkörmökkel, látszik rajta, h messziről nagyon szépnek néz ki; a másik magas, rövid fekete hajú, és közelről is szép. A kamera hirtelen fordul, közelítés Tallián Miklós szemére, fade out.

Tallián Miklós (Ben Affleck) felébred, kibotorkál a konyhába, kiönti pohárba az előző napi kávét, beleiszik, elfintorodik, rágyújt egy cigarettára [product placement], majd mély értetlenséggel bámulja, és elnyomja. Flashbackeket látunk az előző estéről: egy hosszú, vörös hajú lánnyal vitatkozik, hogy a halottak valóban súlyosabbak-e a megtört szívnél, “nem súly, hanem tömeg,” javítja ki többször, majd amikor a lány azt mondja neki, hogy olyan üres, mint a csillagok közötti tér, vidáman elkezdi neki magyarázni, hogy a csillagok közötti tér igazából tele van sötét anyaggal, a lány ekkor fogja a poharát, az arcába loccsantja, majd elviharzik. A flashbackek után Tallián Miklós ismét rágyújt egy cigarettára, köhögni kezd, értetlenül ránéz, és elnyomja. “A dohánytermékek jövedéki adójának egységesítése az egyéni felelősségvállalást gyengíti”, motyogja, majd leül a számítógépe elé.

Visszanézi a search historyját, és látja, hogy előző este rákeresett a “szeretet” szóra; továbbgörget, és egy négy, pontokkal elválasztott számból álló sorozatot felír a noteszébe (“ez egy régi cím, de nem baj”, dünnyögi). Visszalapoz a noteszben, az előző lap szélére az van írva, hogy “azt hiszem, megtaláltam, csak kevés a margó semhogy befogadná (TALLIÁN-SEJTÉS!!)”. Tovább kattintgat, majd a szám mellé odaírja, hogy „Phoenix Beauty, Újpest rakpart”. Elindul kifelé, a kamera végigsvenkel a hűtőszekrényre felmágnesezett papíron, amelyen az áll, hogy “nyaralás, életbiztosítás, ház!!”, majd a konyhában megtalálja a kabátját, sapkát vesz, kotorászni kezd a zsebében a kulcsért, és döbbenten előhúz egy pisztolyt. “Biztos az övé,” gondolja, és visszateszi a zsebébe, h majd visszaadja. Beül kocsijába, elölről látjuk,ahogy kormányoz, nagyon egyértelműen mögé vetítve pesti látkép. Tallián Miklós akkor is kormányoz, mikor látszik, h egyenesen megy. Útközben feldereng neki, hogy a nők szeretnek virágot kapni, így bemegy egy virágárushoz, ahol megkérdezik tőle, hogy melyik tetszik neki, majd hozzáteszik, hogy az üzletben és öt méteres körzetében nem szabad dohányozni. Tallián Miklós meglepve elnyomja a valahogy megint a szájába került cigarettát. Végül azt válaszolja, adjanak valamit, amit keveset kell locsolni, majd kezében egy rátűzött szalmavirágos kaktusszal elégedetten kisétál.

Tallián Miklós belép a Phoenix Beauty szépségszalonba, ahol rögtön felfedezi a flashbackben látott vörös hajú lányt, és vidáman odaint neki. A lány láthatóan felismeri, húzza a száját, de kelletlenül odalép, “arcradír, ultrahang?”, kérdezi tartózkodóan. “Beszélnünk kellene valahol kettesben, fontos”, mondja Tallián Miklós. A lány még kelletlenebb lesz, de bevezeti a szolárium számára elkülönített helyiségbe. “Arról lenne szó, amiről tegnap beszéltünk”, mondja neki Tallián Miklós, aki ugyan nem emlékszik semmire, de határozottan úgy érzi, hogy a megoldás a lánnyal kapcsolatos. Mindeközben eszébe jut a pisztoly, kiveszi a zsebéből, és előzékenyen a lány felé nyújtja. A lány halálra ijed, “de hát tegnap is mondtam, hogy erről nem beszélhetek bővebben, így is túl sokat elárultam, azok ott megölnek” - biccent az ajtó felé. “Kik?” - kérdezi Talliá Miklós, “hát ők!!!” - mutogat a lány fojtott hangon az ajtó felé. “Nem érted, muszáj megtudnom, olyan régen keresem, és érzem, hogy most itt van tőlem egy lépésre”, hadonászik Tallián Miklós zaklatottan a fegyverrel. A lány homloka verejtékes lesz, “na jó, de nem tőlem tudod: a Remington készít otthon, asszisztencia nélkül használható IPL-készülékeket” - hadarja suttogva - “de most menj, menj” - lökdösi kifelé. “És itt bent tilos a dohányzás” - teszi hozzá. A teljesen megdöbbent Tallián Miklós az utcára lépve rögtön eldobja a cigarettát, és csak mikor hazaér, veszi észre, h elfelejtette odaadni a kaktuszt. Ezt orvoslandó az interneten gyorsan kideríti, mikor végez a lány, és ismét odamegy a Phoenix Beauty-hoz (csak ott veszi észre, h a kaktuszt ezúttal otthon hagyta), megvárja, és meggyőzi, igyanak meg egy kávét. Be is ülnek egy kis kávézóba, Tallián Miklós kávét rendel, és mikor a pincérnő megkérdezi, hogy kérik a kávét, csak annyit mond ”hát csészébe”. A sértődött pincérnő dacára jól érzik magukat, később elköszönnek és hazamennek.

Otthon rögtön egy e-mail várja Tallián Miklóst egy ‘phoenix’ nicknevű lánytól: Tallián Miklós örül, h máris írt neki a vörös! Kicsit meglepi tehát, mikor az üzenetben azt olvassa, h a lány “nagyon jól érezte magát tegnap este”, és szeretne “újra találkozni”. De hiszen most kávéztunk, gondolja Tallián Miklós, és végül leszervez egy találkozót, viccből beleírva azt is, h lesz nála egy kaktusz. A lány azzal válaszol, h nála meg egy üveg uborka, “ha esetleg nem ismernél meg ;)”. Tallián Miklós ezúttal nem felejti otthon a kaktuszt, viszont tétován nézelődik az Ankertben, mert sehol nem látja a vörös lányt. Egyszer csak egy magas, szép fekete lép oda hozzá, a kezében egy üveg uborkával: “de hát te nem is…”, kezdik mindketten. “Én Tallián Miklós…”, kezdi Tallián Miklós, de a lány leinti: “ugyan már, meg is ismerlek, te Ben Affleck vagy!” Flashback az előző estére: a fekete lány egy alacsonyabb, kissé kopaszodó férfival vodkát iszik és uborkát eszik, már mindketten olyan részegek, h alig tudnak beszélni. “Még meg sem kérdeztem… hogy hívnak,” mondja a lány, mire a férfi: “nevem… Tallián Miklós!” Ahogy a kamera a lány háta mögé fordul, még a fade out előtt látjuk, h Turnoff őrnagy az! “Milyen kurvára lelolmbozó!”, mondja a lány a valódi Tallián Miklósnak, és gúnyos arccal már menne; Tallián Miklós szeretne tenni valamit, és ösztönösen kihúzza a zsebéből a pisztolyt, amiről már meg is feledkezett. A lány erre széttöri a fején az uborkás üveget és elfut.

Tallián Miklós teljesen tanácstalanul hazamegy a kaktusszal, és időnként egy-egy cigarettát meggyújtva, majd elnyomva igyekszik rájönni, mi is történhetett tegnap. Egyszer csak csöngetnek: az ajtó előtt Turnoff őrnagy áll! “Jöttem kabátom, pisztolyom, vannak itt?”, kérdezi; Tallián Miklós észreveszi, h a kabát, amiben egész nap mászkált (zsebében a pisztoly és a cigaretta), nem is az övé, Turnoff őrnagynak viszont felcsillan a szeme, mikor meglátja. Flashback az előző estére: Turnoff őrnagy az Ankertben iszik egyedül, mikor észreveszi Tallián Miklóst, akit a vörös hajú lány épp leönt az italával. Odamegy és vigasztalásul felajánlja, h meghívja egy vodkára, persze uborkával, a többszörösen is meglepett Tallián Miklós nem tiltakozik. Áttűnéseken keresztül látjuk, ahogy az asztalukon egyre szaporodnak az üres poharak, majd mikor Tallián Miklós már az asztalra borulva alszik, Turnoff őrnagy átül a szomszéd asztalhoz, a magas fekete lányhoz, és vele folytatja az ivást. Újabb áttűnés után ezúttal a másik oldalról látjuk, a lány “még meg sem kérdeztem, hogy hívnak!”-sorát; Turnoff őrnagy habozik, “nevem…”, kezdi, de vmi trendibbet és fiatalosabbat akar (és főleg magyart—a lány csak azért nem veszi észre, milyen hülyén beszél magyarul, mert mindketten nagyon részegek)—oldalra pillant az alvó Tallián Miklósra, és hirtelen ötlettel rávágja: “Tallián Miklós!” A lány nevet, “hát biztos nem Ben Affleck!”, feleli. Később Turnoff őrnagy támogatja haza a magatehetetlen Tallián Miklóst, hiszen a vodka-uborkás berúgás az ő szláv kultúrájában kvázi testvérré fogadással ér fel; kabátját (benne pisztolyával és cigarettájával) viszont a lakásában felejti. A flashback véget ér. Tallián Miklós továbbra is értetlenül néz, ahogy Turnoff őrnagy távozik. Rágyújt, majd fásultan elnyomja. Megszólal az ‘I Can’t Forget’. Fade out.

Tallián Miklós elrablása s01 Valentine Special: Secret

Created by lucia and elvisegydrog

Közeli Tallián Miklós ijedt arcáról, a szeme ide-oda jár, majd megállapodik egy ponton nyilvánvalóan a feje felett. Sejtelmes orgonazene. A kamera körbemegy a fején, majd a tarkójától lassan távolodik: nem a Bors Gasztrobár szokott pincéjében vagyunk, hanem egy templomban. Tallián Miklós (Ben Affleck) előtt a pap (Erdő Péter) épp egy Dávid-zsoltárt intonál szívhez szólóan. Tallián Miklós megrázza kicsit a fejét, majd az áldás után sietve távozik.

Annyira siet haza, h a ház előcsarnokában már a lifthez vezető néhány lépcsőn egyből felugrik a negyedik fokra; itt megbotlik, az ötödiket még beveszi, de aztán egy kicsit el is esik, szinte egyenesen be a liftbe. Meglepetésére egy alacsony, katonai egyenruhába öltözött alak áll a liftben szótlanul. Tallián Miklós zavartan megnyomja a gombot. Az ajtó bezáródik, a férfi megszólal: “vagyok Turnoff őrnagy, ukrán sereg ex, új lakó, jó napot.” Tallián Miklós elkerekedett szemmel bámul, majd maga is bemutatkozik, Turnoff őrnagy pedig a nyolcadikon kiszáll. Hazaérve Tallián Miklós nyugtalanul járkál: egy esküvőn volt a templomban, és a pap prédikációja nagyon felzaklatta. Dávid király példáján keresztül mutatta be, mennyire nem az számít, h az ember mindig csak megfeleljen annak, akit szeret, v h megértse mindenben, v egyáltalán h ne kövessen el ellene mindenfélét – hanem az őszinte, lerombolhatatlan hit, bizalom és szeretet, “ennek pedig az egyház ad keretet”. Tallián Miklós idegesen végigkattintgat néhány oldalt; az egyiken vki nehezményezi az A38-as koncertjükön használt stroboszkóp-fényeket. Gyorsan ír is neki, h egy elektró-koncert lehet épp stroboszkóp nélkül, de az olyan, mintha néger lenne a pápa: elvileg semmi akadálya sincs, mégse veszi senki komoly lehetőségnek. Néhány percen belül kap egy kedves választ a posztoló lánytól, h neki semmi baja a négerekkel, csak a stroboszkópot nem szereti.

Tallián Miklós a következő napokban felderíti, hogyan találhatná meg az isteni szeretetet. Tanulmányozza a templomban hallott Dávid-zsoltárt, és biztonság kedvéért az egész Zsoltárok Könyvét, de nagy része igen unalmasnak bizonyul. Néhány nap múlva újabb üzenetet kap a lánytól: hallotta-e, h lemondott a pápa, és h az egyik legesélyesebb utód egy néger, Peter Turkson bíboros? “Ezzel az erővel,” folytatja a lány, “a stroboszkópok eltűnésére is egyre jobb esély lehet.” Tallián Miklós a kilátástalannak tűnő kutatásból beleveti magát a lánnyal való levelezésbe: a kép kettéoszlik, és meglátjuk a lányt is számítógépe előtt (kedves, finom arcú, barna hajú, kék szemű). Tallián Miklós elmeséli, milyen felkavaró esküvőn volt, ami ráébresztette, hogyan is találhatná meg azokat a dolgokat, amiket szeretne; a lány szívére szorított kézzel olvassa, és rögtön válaszol, h “igen, sztem én is hasonló dolgokat keresek”. Fade in/fade outokkal érzékeltetjük az idő múlását; Tallián Miklós lerohan bevásárolni (visszafelé jövet összefut Turnoff őrnaggyal, aki a bevásárlószatyor láttán mintegy mellékesen odaszól: “urán, jó dús, nem kell?”), majd direktebb megközelítésben rákérdez, mit gondol a lány Dávidról. A másik frame-ben látjuk, h a lány épp az új David Bowie-videót nézi, és csak annyit felel, h “elég király”. Tallián Miklós jelzi, h őt “pusztán emberi szempontból” érdekli ez. A lány kuncog egy sort, majd válaszol: “ugye téged igazából nem is érdekel a zene?” Később ő is lemegy vásárolni, majd visszaolvasgatva Tallián Miklós leveleit (a másik frame-ben látjuk, h az meg a “jó dús urán”-ról böngész oldalakat) Emily Dickinsont kezd olvasni, sőt, el is küld egy linket (‘Hope’). Tallián Miklós kattint, majd hátrahőköl: “tollas kis jószág a pápa?”, írja vissza, mire a lány felnevet, és kiigazítja a freudi félreolvasást.

Tallián Miklós nem sokkal ez után azon kapja magát, h Dávid-zsoltárokból és az Énekek Énekéből idézget a lánynak, aki a másik képben elpirul és hirtelen nem tud mit mondani; Turkson bíboros kapcsán előkerül Szt. Ágoston is, aki ugyan nem volt se néger, se pápa, de Afrikában született és ott is halt meg. “Nolo episcopari!”, idézi Tallián Miklós, amivel azt akarja mondani, h ő nem kíván autoritásként nyilatkozni sem a szeretet, sem a stroboszkópok kérdésében, de vajon a lány is úgy gondolja-e, hogy nem a folyamatos megfelelés számít, hanem az érzelem folyamatossága. A lánynak erre könnybe lábad a szeme, válaszában egy bizonyos közelgő napot kezd emlegetni óvatosan. Tallián Miklós az utalásokból megállapítja a dátumot: Szt. Bálint napja! lassan összeáll a kép: a lány biztosan epilepsziás! Ez megmagyarázza a stroboszkóp-fóbiát és Szt. Bálintot is; innentől nagyon ügyel rá, nehogy vmi sértőt mondjon, és igyekszik különösen kedves lenni. Célozgat arra is, h mostanában egyre többet tud meg a szeretetről: ezt olvasva a lány felpattan és nekiugrik az osztott képeket elválasztó keretnek, majd azt kérdezi, nem akarja-e Tallián Miklós ezen a bizonyos napon ezt személyesen megbeszélni vele. Tallián Miklós vállat von a másik képben, majd egy zsoltár-koncertet ajánl alkalomként a Bazilikában. “Nyugodj meg, itt nem lesz stroboszkóp!”, teszi még hozzá.

Ahogy Tallián Miklós a Bazilikához öltözve épp elindul otthonról, a liftben Turnoff őrnagy megdicséri a nyakkendőjén a rózsákat. A lány is elegánsan öltözve megy; a hangversenyen Tallián Miklós egy unalmasabb pillanatban a fülébe suttogja, Martin Luther King (néger, nem pápa) milyen nagyon is releváns mondására talált rá ma: “El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elvesztenünk a végtelen pápát” (és kacsint). A lány persze felismeri az utalást a Dickinson-félreolvasásra, de hirtelen megérti, h Tallián Miklós nem is szereti, és végig egész más dolgokról beszélt. Közeli kettejük arcáról egymás mellett: Tallián Miklós élénken a zenére figyel, míg a lány oda-odapillant rá, arcán látható a benne dúló érzelmi csata. Csalódott, de attól még továbbra is cukinak tartja Tallián Miklóst – győz a szeretet, és a koncert után elmondja a mit sem értő Tallián Miklósnak, h nem találkozhatnak többet. Tallián Miklóst meglepi a dolog, különösen, mikor másnap becsönget hozzá egy futár: “itt írja alá, a Ben Affleck-nél”, mondja (Tallián Miklós gyengén tiltakozik: “nem, Tal…”), és Tallián Miklós kezébe nyom egy csokor fehér rózsát. “Én csak egy pápátlan romantikus vagyok! XXX”, olvassa a kártyán, Turnoff őrnagy elsétál előtte a folyosón és elismerően bólint a csokorra. Megszólal a ‘Halleluja’ eleje. Fade out.

Fade in osztott képen: Tallián Miklós emaileket ír a lánynak, h jobban van-e, vagy rosszabbodott esetleg a betegsége, a lányt pedig már ismerős más lányok próbálják meggyőzni vmiről, de ő határozottan a fejét rázza. Az osztott kép eltűnik, fade in a pilot jól ismert, székhez szigszalagozott Tallián Miklósáról, aki fejét forgatva keres vkit a felsorakozó lányok közt, de láthatólag nem találja. A ‘Halleluja’ visszahangosodik, Jeff Buckley belép az énekkel, fade out.

Tallián Miklós elrablása s01e05: My Folders

Created by lucia and elvisegydrog

Újra a pilot ismerős képe a bevezető: Tallián Miklós (Ben Affleck) a székhez szigszalagozva ül a Bors gasztrobár alagsorában, előtte sorban a lányok. A kamera végigsiklik rajtuk, majd kiszúr egy fekete kleopátra-hajú, vékonyka hipszterlányt. Közelítés a szájára, fade out.

A naptár szerdát mutat, távolodva tőle látjuk, ahogy Tallián Miklós éppen Mozart-blogját kattogtatja, de sajnos a statisztikában azt látja, mostanában nem nagyon érdekli az embereket Mozart. Nem igazán hatja át az ihlet csókja, így inkább beírja a keresőbe: “releváns zenék”. Sok millió találat közt ráakad egy “Az elektró hangjai ragyogják be érzékeimet” c. (mikro)blogra, amit egy “ab_synth92” kódnevű felhasználó vezet. Tallián Miklós szórakozottan végigkattogtatja a sok-sok kiposztolt, releváns elektropopot, majd ír egy askot ab_synth92-nek. Néhány gyors fade in/fade out-tal és a naptárból bevágott képekkel érzékeltetjük, h az idő elkerülhetetlenül folyik, Tallián Miklós pedig tovább askolgat, emailezget a (mint kiderül) lánnyal. Sokat vitatkoznak a zenéről, és mikor a lány azt írja neki, h “a generációs szakadék hangjai sztem a progresszív zenével kapcsolatos véleménykülönbségünkben öltenek testet”, Tallián Miklós határozottan úgy érzi, talán lehetséges, h a szeretethez a zenén keresztül vezet az út. Válaszára (“hát igen, a szólás szabadsága megengedi az ízléstelen megnyilvánulásokat is”) a lány hosszú szünet után válaszol: “Mindezt szintetizálom reggel, mikor felkelek!!”

Reggel Tallián Miklós nyugtalanul járkál szobájában kávéjával, de semmi választ nem kapott azóta sem. Egyszer csak érkezik egy poke facebook-profiljára: kétségtelenül a lány az! Természetesen rögtön vissza-poke-ol, bár érzi, h maga alatt vágja a vermet. Az idő telik (fade in/fade out, naptár), a poke-ok tovább szövődnek, a levelek jönnek-mennek, de Tallián Miklós a szeretet nyomát sem érzi, és végül elszánja magát: bár már iskolás korában is utálta a Depeche Mode-ot, és komoly emberként jól tudja, h az elektro- és szintipop szar és mindig is szar volt, most mégis elektropop-duót alakít ab_synth92-vel. A lány elküldi néhány szövegét (‘Sunshine Falls’, ‘Rainy Gaze’, ‘Winds of the Tree’), Tallián Miklós pedig (tudományos emberként) szigorú rendszer szerint építi fel a dalok akkordmeneteit és dallamait (figyel rá, h 4 akkordnál és 4 hangnál sose használjon többet—az a biztos, gondolja, ha zeneileg még a lo-fi szcéna sem találhat belekötnivalót). Egy viharos éjszakán végül találkoznak is egy elhagyatott kispesti felüljáró alatt, ahol egy sötét alaktól vesznek egy eredeti 80-as évekbeli Casio-szintit.

Tallián Miklós tudományos módszereinek köszönhetően nagyon gyorsan generál nagyjából egy lemeznyi elektropop-dalt, az alapokat elküldi a lánynak, aki otthon rásikoltozza saját szövegeit. Tallián Miklósnak ugyan nem mindig tetszenek a szövegek, de legyintve átlép kétségein: inkább azt gondolja, videót kellene csinálni, amit majd megoszthatnak a youtube-on jól, elterjedhet, ők pedig befuthatnak. Azon robban ki köztük a vita, h ki legyen a videóban: Tallián Miklós feltétlenül benne akar lenni, de ab_synth92 ragaszkodik hozzá, h néhány menő modell-barátja adják a hátteret az ő lassítva vonaglásához—végül is az ő menő operatőr- és rendező-szakos barátai forgatják a videót. Tallián Miklós kiegyezik egy kisebb szereppel, de nem elégedett, mert bajuszt kell növesztenie. A forgatás is rémálomba torkollik számára: “vágjunk bele abba a bajuszba”, mondja a lány, “a világ füle most az arcszőrzetekre van kihegyezve”. Tallián Miklós tudja, h olyat, amit még soha senki nem csinált, nagyon nehéz előállítani a művészetben, de friss attól még lehet valami—úgyhogy megteszi, amit a művészet megkövetel. Közben rájön, h a szeretetet talán úgy találhatja meg, ha felülemelkedik a lány szövegeiben terjengő képzavarokon. De azért a forgatáson megpróbál egy Haydn-cédét csempészni a lány hátizsákjába.

Feltöltést jelző csík a youtube-on, Tallián Miklós izgatottan figyeli: végre felkerül a videó. A siker nem is marad el. Mint minden elektro-szart, ezt is számtalan hipszter osztja meg minden elképzelhető felületen (külön sikert arat az egy-két vágásban megjelenő Tallián Miklós, gyűlnek a “láttátok, még Ben Affleck is benne van egy kicsit!!!!444!!iv!!négy” kommentek; egy idő után már nem is kommenteli oda ezek alá, h “Tallián Miklós!!”), felfigyel rá tévé és rádió is, míg Tallián Miklósék kénytelenek élőben is bemutatni az anyagot az Akváriumban. Ehhez Tallián Miklós beszerez egy káoszpadot is a Casio-szinti mellé, amivel legalább elfoglalja magát (a szintin csak a gondosan beszámozott billentyűket kell nyomkodnia). A koncert előtt megjelenik a Lemezbörzés faszi, és lefényképezi Tallián Miklóst és a megüdvözülten boldog ab_synth92-t. Tallián Miklóst viszont mégis egyre jobban nyomasztják a szövegek (‘Loud Eclectic Puzzle’, ‘Margarine Dream’, ‘Mystic Reaver’), és úgy dönt, a koncert után előáll ezzel. A lány viszont annyira megmásíthatatlanul boldog, h nincs szíve ehhez: “végre úgy érzem, nem zárt ajtókon dörömbölök a képi világommal, hanem emberek százainak szemét nyitom fel a releváns művészet hangjaira’, mondja neki ab_synth92 könnyek között.Tallián Miklós kétségbeesik, ekkor azonban odamegy hozzá az A38 egyik szervezője, h játsszanak az A38-on a Crystal Castles előtt. Mivel jó pénzt fizet a buli, sóhajtva elvállalja, de magában eldönti, h utána megmondja a lánynak, mit is gondol valójában a szövegeiről.

Eljön a nagy nap, Tallián Miklósék a hipszterlányokkal csurig tömött A38-on játszanak a Crystal Castles előtt. A koncert jól megy, de Tallián Miklós nem érti, miért nem tapsolnak és kiabálnak a közönségből, noha határozottan felismer olyanokat, akik extázisban ugrálták végig az Akváriumos koncertet. Végül a program befejeztével lejönnek; Tallián Miklós kíváncsiságból marad, h meghallgassa a Crystal Castles-t. Már az első dalnál rettenetes érzése támad, hiszen ez (a szintihangtól eltekintve, mert ez nem autentikus 80-as évekbeli Casio, meg a szövegtől) tökéletesen ugyanaz, mint az ő egyik számuk. Megdöbbenve hallgatja végig a programot, és már érti, miért nem lelkesedett annyira a közönség: ezek a számok egy az egyben ugyanazok, mint az övéik—teljesen véletlenül egészen pontosan ugyanazokat a számokat írták meg, mint a Crystal Castles! Kétségbeesése izgalomba fordul, és a buli végén rohan a backstage-be beszélgetni, hiszen minden bizonnyal a másik zenekar szerzője is tudományos ember; de a Crystal Castles énekesnője dühösen elküldi a picsába, az arcába loccsantja az italát, és közli, h jogi képviselőjük rövidesen megkeresi.

Tallián Miklós épp ezért mérgesen hárítja el a boldogan a nyakába ugró ab-synth92-t, és röviden elmondja neki a helyzetet. “Nade nade, én észre sem vettem! és senki sem mondta!”, védekezik a lány, de Tallián Miklós még keserűen megjegyzi, h és a szövegei is szarok. A lány elkerekedett szemmel bámul rá, majd dühösen megpofozza, és kirohan. Felhangzik a ‘Jazz Police’. Fade out.

MÁSNAP felirattal fade in: Tallián Miklós ajtaján dörömböl az Artisjus, és minden tiltakozása ellenére elviszik a számítógépét meg a Casio-szintit. A ‘Jazz Police’ visszahangosodik. Fade out.

Tallián Miklós elrablása s01e04: Told You

Created by lucia and elvisegydrog

A pilot mostanra jól ismert képével kezdünk, mikor a székhez szigszalagozott Tallián Miklós (Ben Affleck) előtt felsorakoznak a szigorú lányok. A kamera végigpásztázza őket, majd megállapodik egy Marilyn Monroe-parókáját zavartan csavargató, magas lányon. Közelítés a napszemüvegére, fade out.

Tallián Miklós munkájából adódóan sokat utazik, másnap Japánba készül. Örömmel látja, h az Japan Airlines gépein már előző este becsekkelhet az interneten, azt is többé-kevésbé meghatározhatja, milyen utas mellé szeretne ülni. Mivel a hosszú úton szeretné elkerülni, h a legendás 100 kilós néger mellett kössön ki, megad minden szükséges adatot. Másnap szomorúan látja, h mégsem olyan szomszédot kapott: mellette egy légzőmaszkos lány ül (“aha, kínai lehet, fejtartása alapján Santung vagy Csiangszu tartományból”, gondolja szórakozottan Tallián Miklós), aki rögtön elkerekedett szemekkel néz rá: “Ben Affleck?!” “Nem, Tallián Miklós!”, feleli Tallián Miklós, és bár a lány láthatóan nem hiszi ezt el teljesen (pl. konzekvensen Gézának szólítja), az úton mégis kellemesen elbeszélgetnek. Tallián Miklós igyekszik impresszálni, pl. a japán stewardessnek felírja egy szalvétára, h “én ismerem az Inkeit!” (“Uma no Inkei”):

, mire a stewardess arca megkeményedik, és szó nélkül távozik. A lány odafordul Tallián Miklóshoz: “hírszerző?”, kérdezi, Tallián Miklós pedig örül, h a lány végre rájött, a hvg melyik rovatában is találkozhatott vele, és bólint. Leszállás előtt a lány unszolására telefonszámot cserélnek, h élményeiket majd otthon megbeszélhessék.

Egy hét múlva hazatérve Tallián Miklós felhívja a lányt, és a Szimplakertben találkoznak. A lány értetlenül méregeti a hegedűtokot, amivel Tallián Miklós érkezik. “Valaki most küldte a munkahelyemre, küldenek mindenfélét”, magyarázza meg Tallián Miklós, aztán megmutatja a lánynak a fényképeket, amiket a telefonjával készített az apró szállodai szobáról, Tokió neonreklámjairól, az elsuhanó expresszvonatról, stb. (a japán lányokról és love hotelekről készített, a haveroknak szánt képeket átugorja). Nevetve meséli, h japán kollégái felvilágosították: pár apróbb hiba következtében a szalvétára igazából azt írta a repülőn, h “lófasz”; a japánok igazából nem értik, milyen vicces ez, teszi hozzá, de őt igazán nem zavarja, ha valaki japán. Megemlíti, h jövő héten utazik Manhattenbe, mert terjeszkedik a cége; nem megy véletlenül épp oda a lány is, kérdezi viccesen. A lány a szemében bujkáló gyanúval méri végig; nem tudja, hogy ezt meghívásnak vegye-e.

Tallián Miklós manhattani útján azonban nem találkozik a lánnyal (aki úgysem ismerné fel, mert napszemüveggel álcázza magát), de a kellemes Szimplakertes estére gondolva megszállottan dokumentál mindent. A JFK-n a terminálból kilépve képeket készít a taxiról, a szállodába érve bemegy a fürdőszobába és képeket készít a minibárról meg a szálloda bárjáról is (meg a teljesen képtelenül öltöző és viselkedő New York-i nőkről: a bárban pl. ül egy Marilyn Monroe-parókás, kalapban és hatalmas napszemüvegben, álbajusszal, ezt mindenképp meg kell majd mutassa). Szakmailag sikeres útja végén hazatér Budapestre, ahol szinte azonnal csörög a telefonja, és ezúttal a lány invitálja találkozóra. Tallián Miklós el is megy, nevetve mutatja a képeket és meséli, h mennyi zsidóval találkozott Manhattanben (“de hát nincs ezzel semmi baj, engem nem zavarnak”), átadja az ajándékba hozott Budweisert (a biztonsági őrök rosszallóan néznek). Mikor kimegy a mosdóba, a lány sietve előhalássza Tallián Miklós telefonját, és megnézi az átugrott képeket is. Késő éjjel aztán a lány kocsival megáll Tallián Miklós háza előtt, előkapja a laptopját, a hozzáférhető wifi-hálózatok közül kiválasztja és feltöri a “tallian_miklos_(ben_affleck)” nevűt, és kideríti, h Tallián Miklós jövő héten Párizsba utazik. Az Air France oldalán rögtön ő is jegyet foglal.

Tallián Miklós párizsi útja furcsán kezdődik, a gépen rögtön egy sapkát, napszemüveget és álbajuszt viselő nőre lesz figyelmes, de miután titokban lefotózta, nem foglalkozik többet vele. A Charles de Gaulle-on beül egy taxiba. A taxis meglepetten fordul hátra: “Miklós Tallián?!” “Non, Ben Affleck!”, feleli Tallián Miklós, h a taxis békén hagyja, majd szakmai programja végeztével végigfotózza a Champs-Élysées-t, az Eiffel-tornyot (alulról és felülről), majd idősebb francia férfikollégáival elmegy sörözni (“hát nem lesz szex,” gondolja magában). Másnap hazarepül, és néhány nap után felhívja a lányt. Az épp íróasztalánál ülve fogadja a hívást, az asztalon kinagyított, homályos fényképek a Japánban, Manhattanben, Párizsban napszemüvegben dolgokat fotózó Tallián Miklósról, néhány álbajusz, egy Marilyn Monroe-paróka, nyomtatott lapok, az egyiken rózsaszínnel kihúzva az “A kormány még csak titkot sem csinál abból, mi a célja az állampolgárokról mindent tudó szuper-titkosszolgálat létrehozásával” mondat. Az immár hagyományosan a Szimplakertben történő találkozón Tallián Miklós azt veszi észre, h a lány nagyon érdeklődik legközelebbi utazása iránt. “Most Berlint fogjuk átvenni,” árulja el bizalmasan. Mindenesetre a párizsi gépen látott álbajuszos nő képén a lány nagyon harsányan nevet, Tallián Miklósnak pedig gyanús lesz, h talán igazából amerikai (azok szoktak a hülye európaiakon ennyire nevetni), bár végül alaposan odafigyelve a beszédére az ‘n’ és a kemény ‘k’ hangokból inkább mégis azt a következtetést vonja le, h norvég. Ezért arra tereli a szót, mennyi néger van Párizsban, nem mintha zavarná, semmi baja a négerekkel: “én nem szoktam majompofának hívni őket, meg semmi”.

Tallián Miklós alaposan felkészül a berlini útra, de közben nem hagyja nyugodni a lány: el is határozza, h Berlinből hazatérve a végére jár a dolognak megnyugtatóan. Ezért nem csak képeket készít mindenről megmutatni, hanem vesz neki egy kedves kis preparált majmot is. Hazafelé viszont már összeáll neki a kép: a norvég ‘n’-ek buktatták le a lányt, aki nyilván annak a norvég házaspárnak az elveszett gyermeke, akik miatt Tallián Miklós cége Skandináviában nem tud terjeszkedni. Hazaérve már egészen biztos ebben, hisz a norvégok is sokat jártak Kínában, ez magyarázhatja, miért nézte először ő is kínainak a lányt. Nem vesztegeti az időt, megbeszéli a szokott találkozót. Mivel Berlinbe vonattal ment, a Szimplakertben sokat panaszkodik az “elképesztő sorokról az állomáson”, és mikor a lány elejti, hogy “látom, elhoztad Berlint” (Tallián Miklós lelkesen mutogatott képeire gondol), Tallián Miklós csak még gyanakvóbb lesz, és hogy minél gyorsabban eszkalálódhasson a helyzet, nyomban át is nyújtja az ajándék preparált majmot. A lány visszahőköl, a keze remeg; Tallián Miklós meglepetten látja a szemében a dühöt. “Hogy lehetsz ilyen tapintatlan bunkó?”, förmed rá a lány. Tallián Miklós értetlenül néz. “Nem igaz, h nem vetted még észre, h néger vagyok!” Tallián Miklóssal forogni kezd a világ: és tényleg! ez volt olyan furcsa benne! Jóformán nem is érzi, ahogy a lány felpattan és pofon csapja, majd kiszalad a Szimplakertből. Szerencsére épp akkor érkeznek Tallián Miklós kollégái. Megszólal a ‘First We Take Manhattan’. Fade out.

Tallián Miklós elrablása s01e03: Ache

Created by lucia and elvisegydrog

A pilot mostanra már ismerős képében Tallián Miklós az alagsorban ül egy székhez szigszalagozva, a kamera pedig végigsiklik a vele szemben álló lányokon, majd megállapodik egy alacsony, rövid szőke hajú, finom arcú lányon. Látszik rajta, h ő nagyon érti, miért is van itt; közelítés a szemére, fade out.

Tallián Miklós (Ben Affleck) toronyházi lakásában annyira magányos, h sírni tudna, nézi az interneten egymás után a blogokat, aztán elalszik a gép előtt. Csöngetésre ébred, kinéz a kukucskálón: egy bőrdzsekis fiatalember áll az ajtó előtt, és magában beszél. Tallián Miklós rögtön halálra rémül, mert a kukucskáló halszemoptikájában mintha saját magát látná. Eszébe jut, h biztos a toronyházi lakbért jött behajtani a fiatalember (olyan behajtó-öltözete van), bemegy a tárcájáért, majd ajtót nyit. A fiatalember (Matt Damon) közli, h ő a gázt jött leolvasni, és tovább motyog maga elé. Tallián Miklós beinvitálja a gázórához, a fiatalember leolvas, majd a gázórát díszítő egzotikus rózsafüzért meglátva izgatottan motyog, amiből Tallián Miklós csak a “de én szeretlek, bazmeg” és “keresd, keresd, keresd” részeket tudja kivenni. A meglepetéstől szinte kővé dermed, hiszen ő is a szeretetet keresi, bazmeg—a köszönés nélkül távozó fiatalember után szalad, de az épp beszáll a liftbe, és eltűnik. Tallián Miklós hiába rohan le a lépcsőn, amikor kifulladva kiér a toronyház elé, és kétségbeesetten néz jobbra-balra, nem látja sehol a fiatalembert.

Tallián Miklós azonban nem szűnik meg a fiatalember rejtélyén gondolkodni később sem: ki lehetett az, miért nézett ki úgy, mint ő, tényleg ő is a szeretet keresi? egy este az Ankertban megpillantja: egy rövid, szőke hajú, alacsony lánnyal (Berger Dalma) ül egy asztalnál, láthatóan vitatkoznak vmin, a lány a fiatalember arcába löttyinti az italát és kiviharzik. Tallián Miklós odamegy a magába roskadtan ülő fiatalemberhez, és beszélgetni kezdenek: kiderül, h elveszett ikertestvére az, akiről mindeddig nem is tudott. Tallián Miklós meggyőzi kétségbeesett testvérét (Matt Damon), h ha biztos benne, és ilyen fontos, menjenek és keressék meg a lányt. Így indul az éjszaka: szórakozóhelyről szórakozóhelyre járnak, és mindenhol majdnem utolérik a lányt, egy helyen összeszólalkoznak vkivel, aki láthatólag nagyon a szívére veszi, h a lányt keresik; hajnalban Tallián Miklósék nagyon részegen a Rohamban kötnek ki, ahol végül elsötétül előttük a világ, majd Tallián Miklós az alagsorban egy asztalhoz kötözve ébred fel. Ott áll előtte a lány (Berger Dalma) és az, akivel korábban összeszólalkoztak, a lány elmondja, h most már elege van ebből, és elpusztítja Tallián Miklós ikertestvérét (akivel Tallián Miklóst összekeveri) egyszer és mindenkorra — mégpedig a vudu sötét titkai segítségével. Elő is vesz egy bőrdzsekis vudubabát, Tallián Miklós pedig tiltakozik: ‘de hát ez egyáltalán nem is hasonlít rám!’ A vudu varázslat azonban rosszul sül el, és most már a lány is halálosan szerelmes lesz — csakhogy nem Tallián Miklós ikertestvérébe, hanem magába Tallián Miklósba, aki épp csak el tud menekülni.

Másnap este lejátszódik fordítva ugyanez: ezúttal azonban Tallián Miklós menekül szórakozóhelyek között, mikor felbukkanni látja a lányt v a férfit, akivel tegnap összeszólalkoztak. Közben igyekszik az ikertestvérét is megtalálni, hátha az ő segítségével tisztázni tudná a helyzetet. Úgy tűnik, nem jár szerencsével: hajnalban a Vittulában ül a pultnál, és a Bourne-sorozatról beszélget a csapossal, aki megjegyzi, Tallián Miklós ‘kimondottan egy Jason Bourne’. ‘Ne szólíts a nevemen, Sándor!’, viccel vele Tallián Miklós, de láthatóan már késő: a vécék felől, a lépcsőn felbukkan a lány (Berger Dalma). Nyilván meghallotta, hogyan szólította a csapos Tallián Miklóst.

‘Matt Damon?’, lép oda hozzá. ‘NEM! Tallián Miklós!’ — feleli rémülten Tallián Miklós, de ez sem segít; a lány int a fejével, h indulás az egyik asztalhoz. A vécék előtti kényelmetlen asztalnál Tallián Miklós tovább győzködi, h ő nem az ikertestvére (Matt Damon), sőt, mindeddig nem is tudott róla, h egyáltalán van ikertestvére (van, Matt Damon). A lány gyanakvó, előkapja a laptopját [product placement helye!!], és rákeres erre az állítólagos ‘Tallián Miklós’-ra. Elmélyülten tanulmányozza a találati listát, a szája sarkában kidugja a nyelvét. Tallián Miklós arcán tapintható a feszültség. ‘A cél valahol a lengyel vallásosság és a klasszikus agrártársadalmak természetközeliségének ötvözése’? — pillant fel a lány értetlenül, fájdalmas tekintettel. Tallián Miklós (Ben Affleck) szomorúan, de határozottan bólint. A lány tovább böngészi a listát, majd elkerekedik a szeme, vádlón megfordítja a laptopot: ‘hát ezért menekültél, Matt?’ Tallián Miklós erőtlenül tiltakozik ( ‘nem! Tallián Miklós!’), ekkor azonban meglátja, mi van a képernyőn: a lány talált a magyar wikipédián egy állítólagos ‘Tallián Miklós’-t. ‘Már mindent értek! Hiszen te jezsuita pap vagy, hogy is mernél szembenézni az érzéseiddel!’ Tallián Miklós kétségbeesetten tiltakozik, de látja, mennyire nincs értelme. Kétségbeesetten elhallgat, és csak néznek egymás szemébe hosszan; majd a lány hirtelen összecsapja a laptopot, a biztonság kedvéért Tallián Miklós arcába löttyinti az italát, és kiviharzik. ‘Tudom, hogy fiatalok vagyunk, és lehet, hogy szeret engem, de így egyszerűen nem lehetek vele, Sándor’, veti oda a csaposnak. Tallián Miklós nagyot sóhajt; a vécéből ekkor lép ki ikertestvére (Matt Damon). Megszólal a ‘Tower of Song’. Fade out.

2 HÓNAP MÚLVA felirattal fade in a lányon, aki a szája sarkában kibukkanó nyelvvel nagyon koncentrál vmire a laptopja előtt, a Roham kellemes bárjában. ‘1738? asszemét!!’, szakad ki belőle a megértés. A ‘Tower of Song’ újra felerősödik. Végefőcím.